Az utolsó bejegyzés!!! :-)

Már több, mint egy hónap eltelt az esküvőnk óta. Repül az idő! Ma, a szülinapomon tudtam nyugodtan leülni, összeszedni a gondolataimat és leírni egy csodás nap/hét történéseit. :-) Ez a mai nap amúgy is tökéletes! Attila most egy hétig suliban van Pesten, de futárral küldött be a munkahelyemre egy olyan gyönyörű rózsaszín, pillangós csokrot, hogy csak ámulok. Talán ez is megadta az ihletet ahhoz, hogy elkezdjem írni a mi „Nagy Napunkat”.

Egész héten sürögtünk-forogtunk. Attilával Kovácsháza és Szeged között ingáztunk. Menet közben fölállították a fiúk a sátrat, Mamáék sütögettek, főztek, szólt a zene, megérkeztek az „ott alvós” rokonok, barátok... Nagyon szuper volt a hangulat!

Csütörtök este csaptunk egy nagy bulit. Teljesen spontán jött az ötlet, de hihetetlenül felhőtlen vigadalom lett belőle. Asztalon, padokon táncoltunk mezítláb, énekeltünk. Több ismerős jelezte, hogy még az utolsó utcában is lehetett hallani, hogy milyen jó hangulat volt. Péntekre egy picit el is fáradtunk, de megérte. Nagyon jól éreztük magunkat. Péntek este is Apa csinált vacsit (kb. 50 fő), de akkor már nem akartuk sokáig húzni, így éjfél körül befejeztük, elmentünk aludni. Mi külön aludtunk, betartottuk a hagyományokat. :-) Olyan jó érzéssel töltött el, hogy esténként lefekvés előtt és reggelente ébredés után ott volt a család, barátok és befeküdtünk egymás mellé, hülyültünk. Teljesen úgy éreztem magam, mint kollégiumban a csajokkal.

Majd mindezek után végre elérkezett a várva-várt nap. Reggel tettünk-vettünk, majd megérkezett a sminkesem. Ő reggeltől folyamatosan tevékenykedett, szinte az egész családot kifestette. Menet közben befutott a kamerás-fotós párosunk is. Ők egy pár, szombaton lesz a lagzijuk, melyre meghívtak bennünket, de most mi leszünk a kamera másik oldalán. :-) Az egyik zenészünknek pedig szombaton, 5-én volt az esküvője. Ez egy ilyen év, mindenki megőrült! :-) A párosunk nagyon rendes volt, mert pluszba hoztak magukkal egy operatőrt, aki a hosszabb lélegzetvételű felvételt készítette, míg Norbi a rövid verziót csinálta. Van egy új találmánya, amivel felülről fel tudja venni a helyszínt. Zseniális! Meglepődtünk, amikor megláttuk a rövid videón, mert nem tudtuk.

Nos, megkezdtük a készülődést. Azért beszélek többes számban, mert a kamerás-fotós párosunk mindenhova jött velem/velünk. Először a gyerekkori barátnőm szalonjába mentünk, hogy megcsinálja a hajam. Nem akartam semmi extrát, azt szerettem volna, ha minél természetesebb vagyok, így csak oldalra eltűzte és virágokat tett bele. Na a virágoknál történt egy kisebb baleset, mert megbeszéltem a virágkötőmmel, hogy ő megcsinálja nekem a hajdíszt. Igen ám, de nem tetszett. Sőőőt! Sajnos nagyon nem tetszett. Minden gyönyörűre sikeredett a csokrom, az asztali díszek, a karszalagok..., csak a hajdísz nem. Rajta volt egy levélen, amiről mi szépen leszedtük (menet közben 1-2 le is esett) és külön-külön néhányat beletettünk a hajamba. Nem volt rossz, de nem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Csilla, a fotósunk azt mondta, hogy teljesen jól kezeltem a helyzetet. :-) A fátylamat később tette fel Zsuzsim, eljött hozzánk, mielőtt ment volna haza átöltözni. Fodrászkodás után Anikó kisminkelt. Itt volt egy kis hatás szünet. A párosunk elment Attila készülődését is felvenni, addig én nálunk a vendégekkel beszélgettem + még megcsináltuk az utolsó simításokat. Majd elkezdtünk öltözni. Anya és 1-2 barátnőm segítettek belebújni a ruhába. Mindenki tiszta csillám lett a fátylam miatt, de nem csak az öltöztetésnél, hanem mindenhol. A lakás, az udvar, az emberek... A fátyol nem csillogott úgy ahogy a ruhám, ezért hat embernek sikerült megfogni és csillám spray-vel lefújni . Az udvar még a mai napig szépséges!!!

Az öltözködésem alatt megtelt a ház, megérkezett az összes vendég, mindenki benézett, megcsodáltak. :-) Sírtunk, nevettünk, beszélgettünk, izgultunk.

Ésss végre meghallottam a zenét. A szívem kalapált, küszködtem a könnyeimmel, vártam az első pillanatot, amikor meglát az én férjecském. Nagyon megható volt. Neki is könnyes lett a szeme és csak néztük egymást rendületlenül. Már ezért a pillanatért megérte az egész! Elbúcsúztattak, majd menetben mentünk fel az autókig a központba. Ott megálltunk és az út közepén roptunk egy táncot. Olyan szupi volt!!!

Először a templomba igyekeztünk. Mindenkinek hihetetlenül tetszett a szertartás. Annyira szépen beszélt Virág, hogy a vendégek a végén áradoztak. Meghitt és laza volt az egész. Keresett hozzánk egy igét, ami ránk jellemző, melyet a levél alapján írt, és melyet a szertartás alatt vissza is adott. Általában fel szokta ajánlani a pároknak, hogy el lehet égetni vagy meg lehet tartani, de nálunk  szinte kijelentette, hogy tartsuk meg, mert olyan szépeket írtunk egymásról... Egy dolgot felejtettünk el! Lehajtani a fátylamat!!! Akkor vettük észre, amikor az oltárhoz értünk. Egymásra néztünk Apával és hirtelen lerökönyödtünk. :-) Sajnos ez most elmaradt, de attól függetlenül csodásra sikeredett.

Ezután átmentünk a polgárira, ami már eleve a buli helyszíne is volt. Nem maradt elég időm arra, hogy segítsek feldíszíteni a kinti helyszínt, de annyira ügyesen megcsinálták a többiek, hogy csak ámultam, amikor odaértünk. Attila díszített a rokonokkal, barátokkal, azokkal akik már 1-2 napja ott aludtak. Vagy a medencében pancsoltak vagy csinosítgatták a helyszínt. :-)

Azért imádtuk mi is és a vendégek is a polgári szertartást, mert nem volt feszélyezett a hangulat. Menet közben iszogattak, eszegettek, járkáltak. Szép volt a beszéd, a virágok, a papír pom-pom-ok (Zsuzsi barátosném keze munkája), az üvegek (mi kreáltuk), a lufik, … Az esküvő után fényképezkedés, majd mindenki helyet fogalt és várt minket. Egy kicsit szusszantunk, barátnőm felkészült a meglepetés dalra és bevonultunk. Szépségesen sikerült a dal, imádom a hangját Évikének. Az egész éjszaka úgy eltelt, mintha egy pillanat lett volna. Vacsora, torta, mulatság, jókedv, … Nem akartunk játékokat, már unjuk őket. De nem is fért volna bele, így is pörögtek az események ezerrel. Éjfél körül megcsináltuk a meglepetés táncunkat. Mindenki meggyújtotta a gyertyákat, kivonultak és mi ott keringőztünk. Állítólag gyönyörű volt. Én még nem néztem meg, mert nem sok időm volt, de ami késik nem múlik. Folyamatosan követeli tőlünk a család és a tanárunk a videót, de főként a tánc miatt. A vendégség szerint és ahogy néha-néha kitekintgettem, akkor én is láttam, hogy nagy részük könnyezett vagy rázta őket a hideg. Jó érzés volt ezt visszahallani!!!

Világosban mentünk aludni, sokáig nyomtuk. 5-6 körül már csak a mag táncolt, akkor tudtunk igazán felhőtlenül kibontakozni.

Még órákig tudnék regélni az egészről, de úgy érzem ennyi elég lesz. Olyan hálás vagyok a szülőknek, akik mind lelkileg, mind anyagilag támogattak minket! És hálás vagyok a rokonainknak, barátainknak is, szuper csapat állt mögöttünk.

Az újasszony/újember táncunkból annyi összegyűlt, hogy meg tudjuk koronázni a lagzit egy dominikai nászúttal, amit már nagyon-nagyon várunk. Az esküvő óta nem volt megállás, így decemberre marad a pihenés!

Minden leendő menyasszonynak ilyen felhőtlen és csodás napot kívánok, mint a miénk volt! :-) Egy feledhetetlen időszakot zárhatunk le magunk mögött. Minden jó, ha a vége jó!!!

1 hét, 1 hét, 1 hét...

El sem hiszem, hogy már csak 1 hét van hátra!!! Hihetetlen! :-)

Ez a nyár nagyon gyorsan eltelt. Sok-sok munka és szervezés övezte az egészet. De csütörtökön dolgoztam utoljára, végre csak az esküvőre összpontosíthatok. Tegnap strandoltunk, hogy egy kicsit relaxáljunk és közben átbeszéltük, összeírtuk, hogy mik vannak még hátra. Szerencsére a fontosabb, főbb dolgokat elintéztük júliusban és augusztus elején. Az apróságok színesítik majd a jövő hetünket.

Elkészültek az átöltözős ruhák. Attila ingét és a ruhámat is varratuk. Mind a ketten meg vagyunk vele elégedve. Nagyon ügyes a varrónőm! :-)

Készülnek a sziromszóró kosaraink és a vállfám, melyen a ruhám lesz. Egyik ismerősünk rávarrja az anyagokat és én ráteszem a masnikat. Sajnos nem jött össze, hogy meghajtogassuk a vállfát, de úgy érzem, hogy az anyaggal bevont még szebb is lesz.

Találkoztunk a dekorossal és a virágossal átbeszélni a jövő hetet. Nagyon szuper lesz a díszítés. Már alig várom, hogy lássam. 

A kinti dekort mi csináljuk. Elkészítettük hozzá a befőttes üvegeket, amiket bevontunk csipkével és rákötöttünk szalagot. Lesznek még lampionok, dugókat (parafa) festünk be pinkre és kirakjuk belőle a love feliratot, melyek a fákon lesznek elhelyezve...

Mamám és az asszonykák sütik a finom süteményeket hétfőtől. Legalábbis úgy volt megbeszélve, de Nagymamám már annyira izgatott, hogy ma elkezdi. Úgy is gyorsan el fog fogyni. ;-)

Összeállítottuk az ülésrendet. Viszonylag gyorsan elkészültünk vele, kb. 1 óráig tartott. A létszám kereken 180 fő lesz.

Kiválasztottuk a zenéket, amiket el is küldtünk az anyakönyvvezetőnek, hogy át tudja tanulmányozni. Jövő héten együtt kimegyünk a helyszínre, hogy elpróbáljuk.

Hét elején visszük a körasztalokat, így időben be tudjuk állítani, ha valami nem jó, akkor még lesz időnk korrigálni.

Elkészült a gyertyafényes keringőnk! :-) Mi csak pár lépést szerettünk volna átnézni a tánctanárunkkal, de úgy belejöttünk, hogy kész koreográfiát állítottunk össze. Eddig úgy jártunk táncra, hogy több párhoz kellett alkalmazkodnunk. Az is nagyon jó volt, de most megtapasztaltuk, hogy milyen ha csak velünk foglalkoznak és annyira szuperül sikerült. Minden óra borzasztó vidáman telt. Hiányzik majd!

Kedden vagy szerdán díszítjük fel Mamánál a kerítéseket organzával + lufival. 

Folyamatosan kérdezgetik a rokonságomat., hogy mikor fogunk vonulni, mert szeretnék megnézni. Biztos sokan lesznek az utcán. Nagy divat kisebb városokban, falun a menetelés. Azoknak, akik kint állnak osztogatjuk majd a süteményeket, pálinkát...

A vőféllyel már lepontosítottunk minden, a héten még egyeztetünk a fotóssal, kamerással és zenekarral.

Kész van a rendszámtábla, a köszönetajándékok, van héliumos palackunk, amihez most készítjük a jókívánság kártyát (lufiposta). 

Szerdától már több rokonom is érkezik Mamikámhoz. Segítenek a készülődésben. Pénteken lesz a családi vacsi, ott kb. 50-en leszünk. Egy kisebb lagzi! :-D

Ésss még számos apró dolog, amiket nem sorolok fel, mert itt ülhetnék napestig. :-)

Amiről még nem írtam és életem egyik legjobb estéje lett, az a lánybúcsúm!!! A lányok kitettek magukért! Csináltam a Facebook-on egy csoportot, amiből kiléptem és ott tudták szervezni tovább a dolgokat. Nem indult valami jól, mert mindig félreértették egymást. De szépen lassan kialakult. A lényeg, hogy aki még a lánybúcsúja előtt tart jobb, ha kijelöl 1-2 lányt, aki megszervezi az egészet. Nekem is akkor oldódott meg a dolog, amikor kijelöltem 2 csajszit. Addig káosz uralkodott! :-)

Nagyon-nagyon jól éreztem magam! Volt sütögetés, tánc, feladatok, Rendőr bácsi :-), torta... Én értem oda a legkésőbb és ők vártak engem rózsaszín pólóban. Annyira jól mutattak együtt, úgy meghatott, hogy el is sírtam magam. 1-2 ember kivételével (akik igazoltan voltak távol :-) ) mindenki ott volt, aki számít. Egy pillanat alatt eltelt az este. Készítettek egy könyvet, amibe képeket ragasztottak. Mindenki írt a saját képe alá szöveget, idézetet, ami ránk jellemző. Minden nap megnézem!!! Nem tudok betelni vele... :-)

A másik gyönyörűséges napom nyáron a TTD fotózás!!!! Beválogattak 8 menyasszonyt és én is ott lehettem. Gyönyörű képek készültek! Októberben benne leszünk az Esküvő Classicban! A lányokkal annyira jó kapcsolat alakult ki, hogy még most is beszélünk! Olyan jól sikerült összeválogatni a csapatot, hogy el sem hiszem. Jövőre szervezünk egy találkát, ahova a férjeinket is visszük! :-)

Nagyjából ennyi! Lagzi után jelentkezem a beszámolóval!!!!!!!!! 

Boldogságosságos napok

Olyan régóta készülök írni és most végre eljutottam idáig! El sem hiszem. Régen állandóan a neten lógtam, de  az utóbbi 4-5 hónapban azt vettem észre, hogy alig kapcsolom be a gépet. Jó érzés, mert borzasztó sok időt elpazaroltam... Mostanság csak az esküvő miatt keresgélek, ötletelek.

Nagyon sok mindent intéztünk májusban és júniusban!

Meghívó:

Már csak 1-2 helyre kell mennünk és kész vagyunk az osztogatással.

Majdnem minden nap és hétvégenként is úton voltunk. Fárasztóra sikeredett, de jól éreztük magunkat. Eszméletlenül sokat hülyéskedtünk! Esténként nem kellett ringatni minket. 

A visszajelzések alapján az eddigi létszámunk 190 fő!!! :-)

Cipő:

Megérkezett a csodálatosan szépséges festett cipellőm. Ráírattam a dátumot, a nevünket és rajzolt rá a csajszi pillangókat, szívecskéket. Szupi!

Templom:

Leadtuk a leveleket. Meg kellett fogalmazni a "Miért veszed el?" és "Miért megyek hozzá?" kérdésekre a válaszokat. Zárt borítékban adtuk oda. A lelkészünk a két levél által választja ki az igéket a szertartáshoz.

Kérdezte, hogy esküvő után mi legyen a levelek sorsa. Az egyik megoldás, hogy elégeti, a másik, hogy a "Nagy nap" után odaadja. Mi a 2. variációt választottuk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a leendő férjecském mit alkotott. :-)

Ruha:

Szombaton délelőtt Anyával és Barbival (Attila testvére) elmentünk a 2. ruhapróbámra. Annyira szépséges lett! Természetesen Anya el is pityeregte magát! Már előre félek, hogy mi lesz augusztus 17-én. Az egész családom érzékeny ilyen esetekben...

Homokszórás:

Megvettük a vázákat. Ki gondolta volna, hogy a Tesco lesz a nyerő!? Olyasmi, mint amit elképzeltem. Kiegészítem szatén szalagokkal is, hogy feldobja. 

A homokot pedig Enikő veszi meg nekünk.

Köszönőajik:

Múlt hétvégén elmentünk a barátainkhoz (amerikai autós) Érdre, majd Kaposvárra. Enikőnek van egy annyira szuper boltja, hogy csak ámultam. Kreatív és hobbi bolt, ahol szinte mindent saját kezűleg készítenek el. Olyan sok mindent láttam, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Nem lenne elég egy nap, hogy végignézzek mindent. Szupi hely!!!

Kiválasztottam a köszönőajikat is. Hűtőmágnesek, amin a fényképünk, a dátum és egy köszönetnyilvánítás lesz a vendégek felé.

Egy fotót kell átküldenem és már kezdik is a gyártást.

Ültetők:

Folyamatos kutatómunka előzte meg azt a következtetést, hogy én készítem el a kártyákat.

Mindenhol pillangós nyomógépet kerestem, hogy leegyszerűsítsem a kivitelezést, de sajnos nem találtam. Így maradt az a megoldás, hogy egyesével vagdosom ki a pilléket. Izgalmasnak ígérkezik! :-)

Visszacsöppenek majd a tanítói gyakorlataimba, ahol folyamatos tépés, vágás, rajzolás, ragasztás töltötte ki a mindennapjaimat. Most lesz időm nosztalgiázni!!! :-)

Virág:
1-2 héten belül konkretizáljuk, hogy milyen virágok lesznek.

Vőfély:
Július közepén találkozunk vele és megbeszéljük a teendőket.

Autó:
Már tuti, hogy amerikai autó!!! Csabáéktól nászajándék, hogy elhozzák Kaposvárról. Imádjuk az autót is és őket is! :-)

Ékszer:
Csak egy pici fülbevalót szeretnék venni, mert a nyaklánc és karkötő adott. A nyaklánc a ruhába lesz belevarrva (vékony strassz) és a karkötő ugyanolyan kövecskékből lesz elkészítve hozzá.
A menyecskéhez karkötőm van, esetleg egy nyakláncot vadászok hozzá.

Gyűrű:
Megvannak a gyűrűk!!! Fehér aranyat választottunk. Valamiért egyikünk sem szereti a sárgát. Máson tetszik, de magamon nem tudom elképzelni. Az enyémben van kő, Attila simát választott. Gravíroztak is bele: dátum, idézet, pillangó!!! (természetesen csak a nőibe) :-)
Szépséges!

Lány- és legénybúcsú:
Hosszas tipródás után arra a következtetésre jutottunk, hogy Szegeden tartjuk. Mind a kettőnknél kb. 30 fő lesz, így nem akartuk bonyolítani. Ezért tartunk még egyet utána, amely kisebb létszámú, vízparti, sátras kivitelű! :-) Juj, de várom már!!! Nagy titok övezi a dolgokat, kíváncsi vagyok, hogy mit találnak ki a "szervezők". Biztos szupi lesz!

Tánc:
Attila nem szeretett volna meglepetés táncot. Mivel a leendő Uram szava szent, így nem is erőltettem. Járunk társastáncra, de csak a magunk szórakoztatására, ott gyakoroljuk a lagzihoz szükséges lépéseket. Úgy döntöttünk, hogy a gyertyafényes keringő lesz a magánszámunk! :-)

Kívánságfa helyett nyomda:
Találtam egy nagyon édes rajzot, ahol a menyasszony és a vőlegény háttal ülnek egy rózsaszín autóban. Lufik emelik őket a magasba. A képen csak a lufi zsinórjai vannak megrajzolva, mert a lufikat a vendégek fogják felrakni, méghozzá az ujjlenyomatukkal. Készítünk nekik rózsaszín nyomdapárnát, nedves törlőkendőt, tollat, aztán mehet a "buli". :-)
Kértünk rá neveket és dátumot is.
A lagzi végén bekereteztetjük az egyik ismerősünkkel és kirakjuk a lakásunkba. Örök emlék marad évek múltán is!

Gyűrűpárna:
Rendeltem 1.000 Ft-ért krém színűt, pink masnival. Egyszerű, de nem akartam sokat költeni rá. Arra a célra pont megfelel, hogy a picik behozzák a gyűrűket...

Azt hiszem mára ennyi. Még sok-sok apróság van, amit készíteni vagy venni kell, de arról majd legközelebb!!!
Most az álommanók erősebben voltak! :-)

Szárnyalok a boldogságtól!!!

Alig van időm a blogomat vezetni! Folyamatosan pörögnek az események. Nem csak az esküvő miatt, hanem alapból gyorsan telnek a napok. Mindig csinálok/csinálunk valamit. Én nem tudom más hogy csinálja, de nekem nem elég a 24 óra! Minden nap korán kelek és későn fekszek. Mondjuk nem tagadom, hogy jobban szeretem ezt az életformát! Nem bírnék huzamosabb ideig egész nap otthon tengődni!

Hétvégére elkészül a meghívónk. Kezdődhet a kiosztás!!!

4-én (szombaton) volt az első ruhapróbám! Annyira jó érzések kavarogtak bennem. Végig lüktetett a szívem! Alig akartam levenni! :-)

Már csak 95 nap és összeházasodok azzal a férfivel, akire mindig is vágytam! El sem hiszem, hogy a kezdeti nehézségek ellenére (amin szerencsére már túllendültünk) most itt tartunk. Felemelő érzés!!! :-)

Történni fog egy olyan dolog az életemben, amiről most még nem beszélhetek, de megszínesíti az amúgy sem szürke hétköznapjaimat! Fel sem fogom, hogy mik történnek velem!

Love, love, love...

Apróságok

Már rég jelentkeztem, az elmúlt időszakban nem nagyon volt időm. Magukba szippantottak a tartalmas hétköznapok. A készülődésre nem is igazán maradt energiám.

Barátnőmmel elindultunk feltérképezni, hogy hol lehet a homokszóráshoz olcsó és szép vázákat kapni. A neten is nézegettem, de nem igazán találtam olyat, ami jól is néz ki és az ára is megfelelő. Eddig a Tesco-s a befutó. Elfelejtettem lefényképezni, majd legközelebb teszek fel képet.

Mivel utálom a galambokat, ezért egy ideje azon töprengek, hogy mit engedjünk fel a magasba. Nagyon tetszett a pillangóreptetés, de több emberrel konzultálva megállapítottuk, hogy nem ajánlatos. Majd 20 ezer forint, vagy több és eszméletlenül macerás.

Ezután rátaláltam a lufipostára! Szerintem nagyon ötletes és vidám. A lufira ráteszünk egy képeslapot, majd a násznéppel együtt különféle feladatokat írhatunk rá. Ha valaki megtalálja és vissza is küldi, akkor kezdődhet a "behajtás". :-)

A lufikat egyik ismerősünk elintézi, én kinyomtatom a képeslapokat, így nem jár nagy költséggel.

Ami jó hír, hogy készülnek a meghívóink!!! Május végén vagy július elején megkezdjük a "sáskajárást"! :-)

Ésss, ami az egész hetemet bearanyozza (természetesen Attilán kívül)! Hétvégén lesz az első ruhapróbám!!! Már annyira várom! Számolom a napokat...

Már csak 4 hónap...

Már csak 4 hónap és feleség leszek. Olyan hihetetlen ezt kimondani. Azt is furcsa volt hallani, amikor Attila az egyik ismerősének a menyasszonyaként mutatott be, de a feleség...

Már nagyon várom! Igaz most is úgy élünk, mint egy házaspár. Minden nap főzök, próbálok új ételeket kitalálni, sütögetni, csinálom a házimunkát. :-) Mégis úgy érzem, hogy egy nő életében fontos változás a házasság! Szerencsére Ati is így gondolta, nem kellett erőltetni, hogy vegyen el. :-)

Talán a legnagyobb félelmem az egész szervezés közepette, AZ IDŐJÁRÁS!

Remélem augusztus 17-én is ilyen szép, napos időnk lesz, mint ma. A Dávid naptár zivatart írt, de nagyon bízom benne, hogy ha esik is, akkor csak délelőtt!

Helyzetjelentés

Hétvégén megtörtént a nagy keresztelkedésünk. Felvettem Attila családjának a vallását. Reformátusok lettünk! Egyszerűen imádom a lelkészünket! Annyira aranyos és segítőkész, hogy le a kalappal. 

Maga a keresztelés 5, legfeljebb 7 percig tartott! :-) Ezután eljátszottuk az egész szertartást, mert az orgonista lány ismerősöm csak most ért rá kipróbálni a hangszert. Nagyon jó volt, annyit hülyéskedtünk közben. Amikor az én szövegem következett, hirtelen elcsuklott a hangom és megtörtént amitől a legjobban féltem, elsírtam magam. 

Meg kell edződnöm a nagy napig, hogy a szertartás alatt ne pityeregjek! Sőt! Amit már most kijelentettem, hogy a családomat is mögöttem kell elhelyezni. Még véletlenül sem szeretném őket látni, mert mindenki szipogni fog. Ilyen helyzetekben még Apukám is pityergős. Ne is beszéljünk a búcsúztatásomról. Húúú, mi lesz ott...

Most küldöm a cipőmet, hogy írjon rá a csajszi. Nagyon izgulok, remélem jól fog sikerülni!

Készül a tortánkra is a dísz. Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk rá figurát. Hosszas keresgélés után fedeztem fel a monogramot. Annyira elegáns! Elég drága lenne megrendelni, ezért kitaláltuk, hogy megcsináltatjuk. Van egy ismerősünk, aki gravíroz, ezért megkértük, hogy tervezze meg milyen lenne névtábla anyagából kivágva. Potom pénzért elkészíti nekünk. A végén én fogom feldíszíteni, ráragasztani a strasszokat.

Józsi (rokon) megcsinálja a menyasszonyi ruhám vállfáját, mert nem mindegy, hogy min fog lógni az a bizonyos. :-) Kihajtogatja belőle a Mrs. Smith nevet!!! Egy teljesen egyszerű fa vállfa lesz az áldozat, melyet én lefestek fehérre vagy pinkre -még nem eldöntött tény- és szatén masnival, esetleg kövekkel csinosítgatom.

Május elején megyek az első próbámra! Már nagyon várom!!! :-)
Tegnap este kérdeztem Attilától, hogy milyen ruha tetszene neki. Szinte teljes mértékben az enyémet írta körül. Hihetetlen! Olyan cukin magyarázott. Pl. A ruha teteje ne legyen olyan egyenes, érted!? Inkább látszódjon a dekoltázs, legyen íve... :-)

Egyeztettem a varrónővel is, aki a rockabilly-s menyecske ruhámat készíti. Jövő héten leveszi a mérteimet. Pipa! :-D

A fátyol, gyűrűpárna, harisnyakötő egyeztetése is májusban lesz aktuális.

Annyira telik az idő. Már csak 130 nap!!!