Az utolsó bejegyzés!!! :-)

Már több, mint egy hónap eltelt az esküvőnk óta. Repül az idő! Ma, a szülinapomon tudtam nyugodtan leülni, összeszedni a gondolataimat és leírni egy csodás nap/hét történéseit. :-) Ez a mai nap amúgy is tökéletes! Attila most egy hétig suliban van Pesten, de futárral küldött be a munkahelyemre egy olyan gyönyörű rózsaszín, pillangós csokrot, hogy csak ámulok. Talán ez is megadta az ihletet ahhoz, hogy elkezdjem írni a mi „Nagy Napunkat”.

Egész héten sürögtünk-forogtunk. Attilával Kovácsháza és Szeged között ingáztunk. Menet közben fölállították a fiúk a sátrat, Mamáék sütögettek, főztek, szólt a zene, megérkeztek az „ott alvós” rokonok, barátok... Nagyon szuper volt a hangulat!

Csütörtök este csaptunk egy nagy bulit. Teljesen spontán jött az ötlet, de hihetetlenül felhőtlen vigadalom lett belőle. Asztalon, padokon táncoltunk mezítláb, énekeltünk. Több ismerős jelezte, hogy még az utolsó utcában is lehetett hallani, hogy milyen jó hangulat volt. Péntekre egy picit el is fáradtunk, de megérte. Nagyon jól éreztük magunkat. Péntek este is Apa csinált vacsit (kb. 50 fő), de akkor már nem akartuk sokáig húzni, így éjfél körül befejeztük, elmentünk aludni. Mi külön aludtunk, betartottuk a hagyományokat. :-) Olyan jó érzéssel töltött el, hogy esténként lefekvés előtt és reggelente ébredés után ott volt a család, barátok és befeküdtünk egymás mellé, hülyültünk. Teljesen úgy éreztem magam, mint kollégiumban a csajokkal.

Majd mindezek után végre elérkezett a várva-várt nap. Reggel tettünk-vettünk, majd megérkezett a sminkesem. Ő reggeltől folyamatosan tevékenykedett, szinte az egész családot kifestette. Menet közben befutott a kamerás-fotós párosunk is. Ők egy pár, szombaton lesz a lagzijuk, melyre meghívtak bennünket, de most mi leszünk a kamera másik oldalán. :-) Az egyik zenészünknek pedig szombaton, 5-én volt az esküvője. Ez egy ilyen év, mindenki megőrült! :-) A párosunk nagyon rendes volt, mert pluszba hoztak magukkal egy operatőrt, aki a hosszabb lélegzetvételű felvételt készítette, míg Norbi a rövid verziót csinálta. Van egy új találmánya, amivel felülről fel tudja venni a helyszínt. Zseniális! Meglepődtünk, amikor megláttuk a rövid videón, mert nem tudtuk.

Nos, megkezdtük a készülődést. Azért beszélek többes számban, mert a kamerás-fotós párosunk mindenhova jött velem/velünk. Először a gyerekkori barátnőm szalonjába mentünk, hogy megcsinálja a hajam. Nem akartam semmi extrát, azt szerettem volna, ha minél természetesebb vagyok, így csak oldalra eltűzte és virágokat tett bele. Na a virágoknál történt egy kisebb baleset, mert megbeszéltem a virágkötőmmel, hogy ő megcsinálja nekem a hajdíszt. Igen ám, de nem tetszett. Sőőőt! Sajnos nagyon nem tetszett. Minden gyönyörűre sikeredett a csokrom, az asztali díszek, a karszalagok..., csak a hajdísz nem. Rajta volt egy levélen, amiről mi szépen leszedtük (menet közben 1-2 le is esett) és külön-külön néhányat beletettünk a hajamba. Nem volt rossz, de nem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Csilla, a fotósunk azt mondta, hogy teljesen jól kezeltem a helyzetet. :-) A fátylamat később tette fel Zsuzsim, eljött hozzánk, mielőtt ment volna haza átöltözni. Fodrászkodás után Anikó kisminkelt. Itt volt egy kis hatás szünet. A párosunk elment Attila készülődését is felvenni, addig én nálunk a vendégekkel beszélgettem + még megcsináltuk az utolsó simításokat. Majd elkezdtünk öltözni. Anya és 1-2 barátnőm segítettek belebújni a ruhába. Mindenki tiszta csillám lett a fátylam miatt, de nem csak az öltöztetésnél, hanem mindenhol. A lakás, az udvar, az emberek... A fátyol nem csillogott úgy ahogy a ruhám, ezért hat embernek sikerült megfogni és csillám spray-vel lefújni . Az udvar még a mai napig szépséges!!!

Az öltözködésem alatt megtelt a ház, megérkezett az összes vendég, mindenki benézett, megcsodáltak. :-) Sírtunk, nevettünk, beszélgettünk, izgultunk.

Ésss végre meghallottam a zenét. A szívem kalapált, küszködtem a könnyeimmel, vártam az első pillanatot, amikor meglát az én férjecském. Nagyon megható volt. Neki is könnyes lett a szeme és csak néztük egymást rendületlenül. Már ezért a pillanatért megérte az egész! Elbúcsúztattak, majd menetben mentünk fel az autókig a központba. Ott megálltunk és az út közepén roptunk egy táncot. Olyan szupi volt!!!

Először a templomba igyekeztünk. Mindenkinek hihetetlenül tetszett a szertartás. Annyira szépen beszélt Virág, hogy a vendégek a végén áradoztak. Meghitt és laza volt az egész. Keresett hozzánk egy igét, ami ránk jellemző, melyet a levél alapján írt, és melyet a szertartás alatt vissza is adott. Általában fel szokta ajánlani a pároknak, hogy el lehet égetni vagy meg lehet tartani, de nálunk  szinte kijelentette, hogy tartsuk meg, mert olyan szépeket írtunk egymásról... Egy dolgot felejtettünk el! Lehajtani a fátylamat!!! Akkor vettük észre, amikor az oltárhoz értünk. Egymásra néztünk Apával és hirtelen lerökönyödtünk. :-) Sajnos ez most elmaradt, de attól függetlenül csodásra sikeredett.

Ezután átmentünk a polgárira, ami már eleve a buli helyszíne is volt. Nem maradt elég időm arra, hogy segítsek feldíszíteni a kinti helyszínt, de annyira ügyesen megcsinálták a többiek, hogy csak ámultam, amikor odaértünk. Attila díszített a rokonokkal, barátokkal, azokkal akik már 1-2 napja ott aludtak. Vagy a medencében pancsoltak vagy csinosítgatták a helyszínt. :-)

Azért imádtuk mi is és a vendégek is a polgári szertartást, mert nem volt feszélyezett a hangulat. Menet közben iszogattak, eszegettek, járkáltak. Szép volt a beszéd, a virágok, a papír pom-pom-ok (Zsuzsi barátosném keze munkája), az üvegek (mi kreáltuk), a lufik, … Az esküvő után fényképezkedés, majd mindenki helyet fogalt és várt minket. Egy kicsit szusszantunk, barátnőm felkészült a meglepetés dalra és bevonultunk. Szépségesen sikerült a dal, imádom a hangját Évikének. Az egész éjszaka úgy eltelt, mintha egy pillanat lett volna. Vacsora, torta, mulatság, jókedv, … Nem akartunk játékokat, már unjuk őket. De nem is fért volna bele, így is pörögtek az események ezerrel. Éjfél körül megcsináltuk a meglepetés táncunkat. Mindenki meggyújtotta a gyertyákat, kivonultak és mi ott keringőztünk. Állítólag gyönyörű volt. Én még nem néztem meg, mert nem sok időm volt, de ami késik nem múlik. Folyamatosan követeli tőlünk a család és a tanárunk a videót, de főként a tánc miatt. A vendégség szerint és ahogy néha-néha kitekintgettem, akkor én is láttam, hogy nagy részük könnyezett vagy rázta őket a hideg. Jó érzés volt ezt visszahallani!!!

Világosban mentünk aludni, sokáig nyomtuk. 5-6 körül már csak a mag táncolt, akkor tudtunk igazán felhőtlenül kibontakozni.

Még órákig tudnék regélni az egészről, de úgy érzem ennyi elég lesz. Olyan hálás vagyok a szülőknek, akik mind lelkileg, mind anyagilag támogattak minket! És hálás vagyok a rokonainknak, barátainknak is, szuper csapat állt mögöttünk.

Az újasszony/újember táncunkból annyi összegyűlt, hogy meg tudjuk koronázni a lagzit egy dominikai nászúttal, amit már nagyon-nagyon várunk. Az esküvő óta nem volt megállás, így decemberre marad a pihenés!

Minden leendő menyasszonynak ilyen felhőtlen és csodás napot kívánok, mint a miénk volt! :-) Egy feledhetetlen időszakot zárhatunk le magunk mögött. Minden jó, ha a vége jó!!!